A dollárbaloldal képviselői múlt héten gyalázatos módon hazánk ellen szavaztak az Európai Parlamentben és ma is azért mentek ki Brüsszelbe, hogy megakadályozzák, hogy Magyarország megkapja a neki járó uniós forrásokat – írja közleményében a Fidesz. Dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvédnek, politikai publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Ügyvéd úr, az úgynevezett demokrácia széles behatolási lehetőséget nyit. Külföldi propagandaközpontok érdekeltté tesznek belföldi szerzeteket, s ez utóbbiak a külföldről vezényelt propagandahadjáratot folytatva elfoglalják a politikusi pozíciókat. Színes forradalomnak nevezték el ezt a térfoglaló hadműveletet, s a világ számos pontján már eredményes volt. Rögzíthetjük-e, hogy megbukott a demokrácia?

– Régi igazság a Churchillnek tulajdonított demokrácia definíció, miszerint „ A demokrácia rossz politikai intézmény, de nem találtak ki jobbat nála.” A diktatúráról pedig egy másik okos ember azt mondta, hogy a diktatúra ideális államforma lenne intelligens diktátorral, de ilyenek nincsenek.

Olvass tovább

Egy szellemileg és erkölcsileg szétesett szerzet az Európai Unió egyik tagállamában nagy nyilvánosság előtt nácinak bélyegezte a tagállam vezető politikusát: a nácizással Rákosi Mátyás taktikáját vette át, átemelve a nagy vezért a XXI. századba. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Professzor úr, a demokráciában véleményszabadság van, és egy politikusnak a közembernél többet kell eltűrnie. Mindamellett egy orvosi eset durva sértegetéseinél valakinek közbe kell-e lépnie?

– Amit először is rögzítenünk kellene, hogy egy degeneratív globális létmód utolsó évszázadainak (de az is lehet, hogy már csak utolsó évtizedeinek) egyikében élünk, ahol a magát „politikának” nevező komplexum eleve csak aberrált lehet, sőt öngerjesztő módon viszi egyre lejjebb magát ezen a kikerülhetetlen lepusztulási lejtőn. Ez persze „csak” az általános trend, és aki belép a politika világába, az óriási lelki, erkölcsi, szellemi erőfeszítésekkel akár tartósan is szembemehet e szennyes áradattal, ám ez többnyire nem túl hálás feladat, nagy befektetés, kis haszon, hogy kényszerű cinizmussal fogalmazzak.

Olvass tovább

Magyar-horvát nemzetközi kutatásban, a Magyarságkutató Intézet vezetésével archeogenomikai vizsgálatokkal határozták meg a Hunyadi-leszármazottak genetikai származását – közölte a Magyarságkutató Intézet pénteken az MTI-vel.

A közleményben emlékeztettek, hogy a magyar történelmi uralkodóházak vizsgálatait 2014-ben Kásler Miklós indította el munkatársaival, majd azokat a Magyarságkutató Intézet folytatta.

Olvass tovább

Hit és Hűség – Sinkovits Imre emlékezete díjat kapott  Döbrentei Kornél költő. Őt kérdeztük.

– Mester, a Pesti Magyar Színházban tartott díjátadó ünnepség helye is fölidézte a színészóriás Sinkovits Imrét. Önnek miért jelent ez, a Vele való spirituális találkozás különleges örömet?

– Minden nagyképűség nélkül mondhatom: „a hasonló a hasonlónak örül”. Similis simili gaudet. A latin kifejezés természete teszi ma is egyetemes érvényűvé ezt a kifejezést, mely egyfajta összetartozást jelképez. Nem véletlen tehát, hogy korunkban ritka alkalom, ha a hasonló a hasonlóval találkozik. Bár többször fordulna elő, majd azt követné a sokadik. Sinkovitscsal nálunk ez véletlenszerűen megadatott, mint Latinovitscsal, Bánffy Gyuri bácsival, vagy később Szersén Gyuszival is. Összekötő erő az anyanyelv, annak dimenziói, ezáltal az erkölcsi, politikai kiállás és térnyerés. A szó szoros értelmében azonos nyelvet, azonos dimenziókat élünk meg. Efféleképpen is testvérek vagyunk. Megegyező fehérjeállomány és vérszövetség tagjai. Vállalható a törzsszövetség kifejezés is. Ebben minden benne van, ami fontos és közös vagyis, hogy összetartson az öröm, a fájdalom, a közös dics, vagy kudarc, akár elüvöltve is egy hangskálán összeköt. Emellett kitartani: HIT és vállalt HŰSÉG. Már csak ezért is sokat nyom a latban, tehát elég súlyos a kitüntető díjszobor.

Olvass tovább

A zöld jelzővel fémjelzett szavak még messze nem jelentenek ökológiailag kifogástalan és fenntartható fogalmakat. A fenntartható termékekért, a környezetbaráti életvitelért és a zöld innovációkért folytatott harcot a zöld politikusok gyakran dogmatikus állításokkal vívják. A „ökohazugságok“ többnyire azt a benyomást igyekszenek bennünk kelteni, hogy léteznek egyszerű válaszok a bonyolult és nyitott kérdésekre. Aligha van még egy téma, amelyben az ellentétes vélemények olyan heves érzelmekkel ütköznének, mint a kímaváltozás. Valóban fenntartható az e-mobilitás? Mégis zöld az atomenergia? Milyen szerepet játszik a világ túlnépesedése a klímafelmelegedésében és a globalizáció a Föld energiaforrásainak kimerítésében? Alternatíva nélküli-e a megújuló energiaforrás a nap- és szélenergia? Prof. Dr.-Ing. Anisits Ferencet kérdezzük a geotermikus energia hazai perspektíváiról.

– A fosszilisból a megújuló energiahordozókba történő átállásban Németország nyomában járunk, amely a nap- és szélenergia hasznosítását favorizálja. Helyes-e számunkra a német nemzeti stratégia szimpla másolása?

– Konfucius bölcs mondását tartom megszívlelendőnek: a gondolkodás a legnemesebb, az utánzás a legostobább, a tapasztalatszerzés a legkeservesebb.

Olvass tovább

1998-ban elindult egy sorozat a Polisz, majd az ezredfordulótól már, folytatólagosan, a Napút folyóiratban, amelyben az adott évben hetvenedik életévüket betöltő ismert személyiségek vallanak életükről, pályafutásukról. Az idén, immár bővített könyvformátumban, az 1952-ben születettek kerültek a válogatásba. Szondi Bence kiadóvezetőt, valamint Bognár Antalt, a kötet szerkesztőjét, a sorozat ötletgazdáját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

 – Az eltelt 24 évben mennyire igazolódott, hogy a hetvenéves kornál kell meghúzni azt a határt, amely alkalmas arra, hogy kellő őszinteséggel és bölcsességgel valljanak még nem teljesen lezárt életpályájukról az alanyok?

 Sz. B.: ‒ Bár magam még messze vagyok ettől a kortól, a sorozat 1997-es induláskor még a szakmában sem voltam, az eddigi több mint 2000 vallomás alapján úgy látom, a hetvenedik életév az a kor, amikor érdemes és van mire visszatekinteni. Már megvan az (el)ismertség és a tapasztalat, megvan a mesélőkedv, de a legtöbb pályafutás még ugyancsak aktív. A hetvenéves kor kiválasztása nem véletlen, megvan a maga története, de ezt halljuk a legilletékesebbtől, a sorozat ötletgazdájától.

 B. A.: ‒ Nagyjából ez az az életkor, amit Arany János szavával emberöltőnek szokás nevezni. Ha kivételesen előbb nem volt meg, mint ahogy gyorsan elégőknek adódik kényszerűen, ekkorra általában elkészülhet valamiféle a leltár, az ember már nemigen kezdhet új fejezetet, de pályája választásáról és megfutásáról számot szeretne adni, ha van kinek. A hetven év bizonyos posztokon, némelyik országban kötelező nyugdíjkorhatár is. Akinek megadatik, hogy megérje, azoknak főleg az intenzív fizikai aktivitás mezsgyéje ez, innentől a kortalanság és a bölcsesség rálátása jön, mondjuk, a kiválasztottaknak, miközben persze elvétve akadnak örökifjak. Ha jól tudom, a nagy világkorszakok számításának is alapegysége a hetven év.

Olvass tovább