Szászfalvi László (KDNP), a térség országgyűlési képviselője a csurgói nemzeti konzultációs fórumon azt hangoztatta, hogy “a veszélyek, a nagy kihívások korát éljük”. Őt kérdezte a Gondola.

– Képviselő úr, a koronavírus-járvány után, az orosz-ukrán háború időszakában, gazdasági nehézségek közepette felerősödtek a magyar szuverenitást megkérdőjelező “brüsszeli és környékbeli” próbálkozások. Brüsszel és környéke tele van korrupt politikusokkal, a belga hatóság nyomoz. Hogyan védekezhetünk magas politikusi pozícióban lévő bűnözők ellen?

– Elsősorban azzal, hogy továbbra is azon dolgozunk, hogy Magyarország egy erős ország legyen, hogy jó államot építsünk. Ennek számos szép eredménye van már az elmúlt 13 esztendő alatt. Megteremtettük a munkaalapú gazdaságot, egymillió új munkahely jött létre, erős családtámogatási rendszert hoztunk létre, ami a jövőt és a magyar megmaradást jelenti. Az idősekről, a nyugdíjasokról tisztességesen gondoskodunk most már nem csak szavakban, hanem anyagiakban egyaránt. Európában egyedülálló módon olyan rezsicsökkentési programot vezettünk be, amely páratlan és ezzel elértük azt, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legolcsóbbak a lakossági rezsidíjak.

Olvass tovább

A XIX-XX. század kommunista mozgalmai, azon belül a szélsőséges feminizmus, a nyugati országokban és a szovjet birodalomban fölöslegesnek tartotta a családot, a családért hozott áldozatot. Egyik ideológusuk, Alexandra Kolontáj, azt hirdette, hogy természetellenes kényszer a család.

Fel kell szabadítani a nőket a konyha, a fakanál fogságából, amire a gyár a legalkalmasabb. Csak akkor lehet valaki igazi nő, ha nem lesz anya és feleség.

Rá kell bízni az államra a gyermekeket, és népkonyhákon kell étkeztetni a családokat. Ekkor indították meg az óvodák és a bölcsődék hálózatának kialakítását, hogy lehetővé váljon a nők megfosztása családi küldetésétől. Megkönnyítették az abortuszt. Kolontáj kijelentette, hogy a nő erkölcsi megítélése nem attól függ, hogy a családban mit csinál, hanem attól, hogy milyen munkaerőt képvisel a társadalomban. A „felszabadítás” jelszava mögött kibontakozott a totális ellenőrzés és kényszermunka valósága.

Olvass tovább

Hazafiaskodás – ezt a szót gúnyosan ejtette ki egy magyar politikus. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Szerkesztő úr, az izraeli-palesztin háború elején több ezer izraeli fiatal a világ távoli pontjairól utazási nehézségeket vállalva repült haza, öltött katonaruhát és állt a hadseregbe, hogy fegyverrel védje hazáját. Mindezt hazafiaskodásból tették. Miért kell magyar politikusoknak felfigyelni erre a példára?

– Ez a gúnyolódó kifejezés rokon a „magyarkodással”, amit ugyancsak előszeretettel használnak azok, akiktől távol állnak a hazafias érzések és gondolatok. Izrael és Magyarország is nemzetállam, vagyis olyan államalakulat, amelyben meghatározó szerepe van a nemzetük iránt elkötelezett polgároknak, akiket másként hazafiaknak is nevezhetünk.

Olvass tovább

Fel-felbukkannak mentegetőzések írásokban, beszédekben, hogy a szerzők, szónokok itt abbahagyják a fejtegetést, mert a továbbiakban már nem maradnának politikailag korrektek – ezzel hiányossá teszik a valóság ábrázolását, deficitessé a teljes kommunikációt. Lehet, hogy épp ez volt a PC-diktátum célja. Lóránt Károly közgazdászt, publicistát kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője. 

– Lóránt úr, még a kommunizmusban írta egy híres dalszerző: Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel, így aztán hallgatok, és ezzel többet mondok el. Miért sejtettük már akkor, hogy ha elmúlik a kommunista cenzúra, jön helyette egy másik?

– E kérdés kapcsán én csak a magam gondolati fejlődését ismerem, ami azzal kezdődött, hogy mindent elhittünk a Szabad Európának, ami azután kissé becsapott bennünket 1956-ban (mint most a szegény ukránokat), de még később is úgy láttam, hogy a nyugati sajtó az igazat, írja, hiszen azt hirdették, hogy a hír szent, a vélemény szabad. A helyzet az én érzékelésem szerint a politikailag korrekt beszéd elvárásával változott meg, ami először viccnek indult (nem hülye, hanem szellemileg kihívásokkal küszködik), de később olyan komollyá vált, hogy embereket bocsátanak el egy elfogadhatatlannak minősített szóért (például „néger”).

Olvass tovább

Az a vezetés, ami Brüsszelben van, egy globalista elit megbízását teljesíti – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádióban. Bogár László közgazdász professzort kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Professzor úr, a magyar miniszterelnök jelezte, hogy a brüsszeli vezetést foglyul ejtette egy globalista elit, pénzügyi csoportok, nagy gazdasági erőcsoportok, és a brüsszeliek döntéseit ezek érdekei motiválják. A civil világban mindezt régóta tudjuk, mi a jelentősége annak, hogy most egy tagállam végrehajtó hatalmának feje mondta ki nagy nyilvánosság előtt?

– Bár ez a mondat mindenki számára evidencia, mégis halálmegvető bátorság kellett kimondásához. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy olyan világban élünk, ez amúgy a liberális demokrácia szép új világa, ahol persze „tökéletes szólásszabadság” van, ám ahol az evidenciák kimondásához is egészen kivételes bátorságra és elszántságra van szükség. Sokszor idéztük már Bibó István híres mondatát az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című művéből, de most érdemes újra elevenítenünk. „Ha egy nemzet a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez előbb utóbb elvezet a nemzet általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.”

Olvass tovább